Vörös Tamara

...avagy exkluzív interjúnk a 2019. évi Kishuszár Vágta győztes lovasával.

dsc_0329_1.jpg

Vörös Tamara. Vasárnap óta reméljük, nagyon sokan ismerik ezt a nevet. A Nemzeti Vágta ugyan címvédéssel zárult, de a Kishuszár Vágtán új győztest avattak. Hogy ki is ő? Megismerkedünk vele közelebbről.

Turf&Sports: Tamara! Szeretettel gratulálunk, és nagyon köszönjük, hogy a Turf&Sports rendelkezésére állsz, de mielőtt egy szót is ejtenénk rólad, áruld el kérlek, hol van pontosan Csetény és mit érdemes tudni róla?
Vörös Tamara: Csetény a Bakony keleti lejtőjén Zirc és Mór között terül el, kb.1800 fő él a faluban. Érdemes megtekinteni a kastélyt, annak parkját a kápolnával, tájházat, református templomot, valamint a község határában található szélerőműveket. Településünk méretéhez képest elég sok a ló kb. 30-40 is található belőlük, akiket kedvtelésből, hobbi célra tartanak.

T&S: Ez a kis település számos látnivalója mellett igencsak a figyelem középpontjába került az idei Nemzeti Vágtán, hiszen egy családi projekt keretében, édesapáddal ketten is képviseltétek a községet. Hogy jött az ötlet, hogy mindketten induljatok, természetesen két különböző számban?
VT: A Nemzeti Vágta folyamatos résztvevői vagyunk 2012 óta. Településünk nevét már megismerte az ország 2015-ben, amikor édesapám a felnőtt kategóriában, a döntőben 2. helyezést ért el. Ennek hatására, 11 évesen döntöttem el, hogy a következő évben én is részese szeretnék lenni a Kishuszár Vágtának. Ezután hamarosan vásároltunk egy 3 éves pónit, akit Büszkének hívnak. 2016-ban vele kezdtem el a felkészülést és abban az évben a Bakonyi Vágtán első helyezettként jutottam fel Budapestre, ahol az előfutamban 4. helyezést értünk el. 2017-ben újra a bakonyi előfutamon álltam starthoz, ahol ismételten elsőként értem célba. A Hősök terén pedig a döntő második helyezettje lettem. 2018-ban másodszor is sikerült a címvédés a Bakonyi Vágtán, ekkor Pesten a döntőben 3. helyezést sikerült elérnünk.

T&S: Mivel édesapád lovasember, innen fakad a te lovas kötődésed? Mondhatjuk, hogy átragasztotta rád a szenvedélyét?
VT: Természetesen igen. Apától örököltem a lovas kötődésem, bár családunkban már a nagyszülők és a dédnagyszülők is lovasok voltak, így tőlük ered a lovak iránti érdeklődés és a szeretet.

T&S: Mióta lovagolsz és hány ló áll most otthon?
VT: Még járni sem tudtam, amikor szüleim először lóra ültettek, kétéves koromban pedig már végigültem apukám előtt egy többórás szüreti felvonulást. Folyamatosan 5 éves korom óta lovagolok, jelenleg 8 lovunk van.

TS: A Kishuszár Vágtára is kvalifikálódni kell, ami nektek sikerült is az Érdi Vágtán elért első helyezéssel, de mondjuk el, mennyi munka van ebben, azaz mennyit készültetek az elővágtáig és a budapesti döntőig?
VT: Májusban elkezdtem a lovammal az alapozó munkát, júliusban volt az érdi futam onnantól pedig az októberi vágtáig már csak szinten tartottam a lovamat.

T&S: Hogy kell elképzelni a ló felkészítését? A budapesti helyszín ugye egy nagyon speciális, de az elővágtáké legtöbbször nem is hasonlít a Hősök terére. Fontos a lemodellezése a pályának, azaz a kanyarok, ívek ismerete vagy ez nem számít annyira, mint gondolnánk?
VT: A ló felkészítéséhez legalább 3 hónapra van szükség, amit apukámmal közösen végzünk. Alapozó munkával kezdünk, vagyis hosszabb távokat lovagolunk lassúbb ütemben. Ahogy közeledünk a versenyhez a távot csökkentjük, a tempót pedig növeljük. Sok ívet lovagolunk, hogy minél fordulékonyabbak legyenek a lovak. A szervezők törekednek arra, már az előfutamokon minél jobban belovagolható ívű pályát építsenek. Fontos a pályák íveinek ismerete, amit a pályabejárás alkalmával van lehetőség megismerni.

dsc_1089.jpg

T&S: Az ünneplésen túl, nem mehetünk el azon kellemetlen téma mellett sem, hogy tavaly bizony doppingvétség miatt kizárták a pályán győztes párost. Ti fokozott figyelmet fordítottatok arra, hogy senki idegen ne mehessen a ló közelébe három napon át?
VT: Igen, fokozott figyelmet fordítunk a ló felügyeletére, de állandóan mi sem lehettünk mellette.

T&S: Mit kell tudnunk a főszereplőről, a lovadról?
VT: A lovam neve Nárcisz, 6 éves sport póni, pej kanca. 2017-ben, tehát négyévesen vásároltuk, mivel apukám látta benne a jobb teljesítmény esélyét, de ennek eléréséig egy hosszú út vezetett. A lovat hivatalosan Nárcisznak hívják, nyers, nagyon bizalmatlan, félős, ijedős ló volt így elneveztem Szilajnak. Idegen környezetben nagyon stresszel, fél a tömegtől, tapstól, így nem tudtam vele elindulni az előző években, két évig csak a bizalmába próbáltam férkőzni, és szelídíteni, egyébként egy nagyon okos, érzékeny lelkű, tanulékony ló. Két év kellett ahhoz, hogy kölcsönös legyen a bizalom közöttünk. Júniusban és szeptemberben a Kincsem Parkban rendezett póni futamokon első helyezéseket értünk el. Már az első után eldöntöttük, hogy Szilaj beérett, ezért indultam az érdi előfutamon el vele.

T&S: Nárciszt már ismerjük, de mit kell tudnunk rólad?
VT: Az általános iskolát Csetényben végeztem el, idén kezdtem a kilencediket. Veszprémben tanulok a Jendrassik-Venesz Szakgimnázium és Szakközépiskolában. Van egy 23 éves nővérem. A versenyekre apukám készít fel és ő lát el tanácsokkal, a családom mindenben támogat és van egy lelkes szurkoló csapatom, akik mindenhova elkísérnek. A másik lovammal, Büszkével idén kezdtem a fogathajtást, már több versenyen is eredményesen szerepeltünk és ez a fajta lovas sport is nagyon tetszik, egyfajta kihívás számomra, a későbbiekben is szeretném folytatni mind a két sportágat.

T&S: Hogy érzed, megváltozott vagy más irányt vett az életed a Kishuszár Vágta megnyerésével?
VT: Annyiban változott meg, hogy egy egész ország megismerte a nevemet és az általam képviselt települést. Nagyon örülök ennek a győzelemnek, hisz a legnagyobb álmom vált valóra. Továbbra is maradok azonban az a lósportot kedvelő vidéki lány, aki eddig voltam.

T&S: Le lehet azt szavakkal írni, hogy milyen érzés a főváros legszebb terén, 15 évesen, több tízezer ember előtt lovagolni?
VT: Nem mindenkinek adatik meg, hogy a legjobb 18 kishuszár közé bekerüljön és versenyezhet a Hősök terén. Ráadásul megkoronázva egy első helyezéssel, ezt az érzést szavakba önteni nem lehet, ezt csak az tudja, aki átéli. A versenyt megelőzően nagy volt rajtam a nyomás, ugyanis többen esélyesnek tartottak. Volt két visszastart, ami sem a lónak, sem pedig a lovasnak nem éppen leányálom. Igaz, hogy Nárciszt tudtam kontrollálni, így nem futotta ki magát, de a harmadik indításnál viszont kicsit beragadtunk, ugyanis Nárcisz is elbizonytalanodott, nem tudta, hogy most mi következik, ezért negyediknek startoltunk el. Már az első kanyarban feljöttünk a harmadik helyre, de a mezőny nagyon sodródott, ezért én is sodródtam velük és végig a külső íven kellet lovagolnom – ami ugye rengeteg plusz méter a ló számára. A szobrok mögött elindítottam egy végső támadást és az utolsó 200 méteren sikerült az élre törnöm. Amikor a célegyenesben hátranéztem láttam, hogy versenytársaimat több lóhosszal lehagytuk. A célon áthaladva a nevemet hallva a sírás határán voltam. Elmondhatatlan érzés volt ez, amikor pedig megszólaltak a harsonák, több ezren tapsoltak és én büszkén lépkedtem fel a vágtadombra, abban a pillanatban még fel sem fogtam, valójában csak most tudatosult bennem. Boldogan integettem mindenkinek, és büszkén emeltem a magasba a huszártarsolyt és a babérkoszorút. Nagyon jó volt látni a szurkolócsapatom előtt elhaladva, hogy ők is mennyire örülnek a sikeremnek, boldogan küldtem nekik a puszikat.

T&S: Volt már valami nagy ünneplés a tiszteletetekre Csetényben vagy az még várat magára?
VT: A polgármester úr gratulált.

dsc_0001.jpg

T&S: Egy nagy ünneplésben viszont már részed volt. Vasárnap este dörgő vastaps közepette vehetted át az első díjjal járó ajándékokat a Műjégpálya dísztermében, az ünnepélyes díjátadáson. Gondolom ez is hatalmas élmény lehetett. Hogy emlékszel ezekre a mámorító pillanatokra?
VT: Büszkén képviseltem településemet és boldogan fáradtam ki a díjakért, de őszintén be kell valljam, a vágtadombon jobban meghatódtam…

T&S: Mik a terveid, céljaid a jövőre nézve? Lovas karriert szeretnél magadnak, vagy ez számodra egy hobbitevékenység és marad is annak?
VT: Egy álmom teljesült azzal, hogy megnyertem. Következő, hogy duplázzak és a címvédés, hiszen erre eddig még nem volt példa. Későbbiekben természetesen szeretném folytatni, 2022-ben a felnőttek között a Nemzeti Vágtán, és ahogy már mondottam, a fogathajtást is.

T&S: A Kishuszár Vágtán 10-16 év közötti lovasok indulhatnak. Mivel te idén 15 vagy, jövőre még nevezhetsz, vagy már betöltöd addigra a 16-ot?
VT: Jövőre még indulhatok, mivel a 2004. január 1-től 2010. december 31-ig születettek vehetnek részt rajta, amibe én még beleférek.

T&S: A ló, illetve a nevező település címvédőként automatikusan helyet nyert a 2020-as budapesti döntőre?
VT: Ez sajnos csak a felnőtteknél van így. A kishuszároknál egy újabb kvalifikáció szükséges a fináléba kerüléshez.

T&S: Rendben, reméljük, hogy jövőre ott találkozunk! Még egyszer gratulálunk és köszönjük az interjút.
VT: Köszönöm szépen! Köszönöm a lehetőséget.

Képek: Juhász Zsóka

Turf&Sports

Kalandozások, elmélkedések sok-sok képpel elmesélve. Kapcsolat: turfandsports01@gmail.com https://www.instagram.com/turfandsports/